Vasárnap meglepetés-kirándultam. Nem tudtam hová, miért megyünk, csak azt hogy messzire,és legalább 2 óra lesz az út. Tényleg hosszú volt, de aztán megláttam a meglepetést. Egy pici, zsemle színű golden retrieverekből álló alom előtt kellett eldöntenem, melyiket viszem haza...alig tudtam választani...de aztán megérkezett, a kis kedvenc, Rozi.
Az első kissé álmatlan éjszaka után most Rozi meglepett egy 7 órás alvással:) El sem hittem, hogy fél tizenegytől fél hétig hagyott aludni. Csak egyszer ébredtem fel, hogy nagyon piszkál valamit, de aztán egyenletes szuszogás hallatszott a helye felől, és én is visszaaludtam. reggel azonban -mint egy kisgyerek aki felfedezte, hogy van hangja- vékonyka hangján vakkangatott a nappali felől, míg be nem hívtam a hálóba. Mint egy jólnevelt eb, hagyott még nekem 10 percet hogy felöltözzek, és menjünk mert neki vécéznie kell. 6 hetes, de jelez, mikor kaki van. A pisi még egyelőre a lakásban sikerül, de hát már ez is nagy dolog, hogy nem szarik össze-vissza mindent....
