....mióta megvan Rozi (aki 2,5 kilóval kezdte nálam a pályafutását cca.1 hónapja, most már 10 kilót nyom) azóta kicsit máshogy kell nézzem a világot. Eddig jöttem-mentem, amerre láttam, nem számított semmi, most már oda kell figyeljek Rá is, mert ez az ország, nem a kutyabrátok földje. Hiába tiszta a kutya, jól nevelt (hallgat a parancszavakra, mint: hozzám, ül, marad) és még csak nem is ugat....nem mehet be szinte sehová. Félnek tőle, mint a tűztől...de nem tudom felfogni miért. Hétvégén Kecskeméten voltam, s nagy meglepetésemre, a lajosmizset Tanyacsárda (www.tanyacsarda.hu) igazán kellemes meglepetéssel szolgált. Nem nézte ki Rozit, a pincérek igazán rugalmasan kezelték a nem létező helyzetet.
a Tanyacsárda
Hogyan tudják megoldani, elfogadni, tőlünk alig 300 kilométerre a kutyás létet? Ott miért mehet be a ruhaboltba, étterembe, cukrászdába? A sajnálatos hazai helyzet miatt, attól tartok, a kutya többet kirándul majd külföldön, mint itthon. Mert nem látják szívesen.
A hazai szállodák 20 eurót kérnek egy egy "kutyaéjszakáért", mígy külföldön 10-ből 9 szálláshelyen fele ennyiért egy szó nélkül, sőt barátságosan fogadják a négylábút. Semmivel nem mocskosabb egy lakásban tartott kutya, mint egy akármilyen, kevésbé igényes ember, a hajléktalanokról nem is beszélve.
Alapvetően már azt is nevetségesnek tartom, hogy külön vonaljegyet, vagy bérletet kell neki váltsak, ugyanannyiért, mint én is utazom. Miért is???
Hogy vannak a kutya kérdéssel? Felejtsem el, hogy társként néznek majd egyszer a kutyára, vagy fogadjam el, hogy a keleti mentalitásban a kutya csak egy négylábú ugató házörző....????
