Mindennapos

Valamelyik nap azon gondolkoztam, vajon én alkalmas vagyok-e szeretőnek. Természetemből és temperamentumomból kiindulva, a válasz, nem. Képtelen vagyok vérni, főleg türelemmel, ez valahogy nagyon nem én vagyok. Ha az ember szerető, akkor viszont várnia kell....a másikra, a találkozásokra. A talákozások rendszerességét nem a férfi szabja meg, hanem a másik nő, akitől függ a férfi, a férfitől viszont te függsz. Kell ez neked? Nekem nem. Ha elmond egy találkozót, még csak nem is hisztizhetsz...keres mást. Ha szerelmes vagy, nem bánod, vársz. De nem az idő a legdrágább kincs? Abból soha nem elég...ugye? Lehetsz szexistennő, főzhetsz istenien, lehet iszonyt csábos, nem te vagy az első. Csak a második. Nekem ez nem kell....soha nem is kellett. Mindannyian mások vagyunk, de vajon aki szeretői státusba kerül, évgiiggondolja miről is szól ez? Nem az ajándék percekről, hanem azon keserű pillanatokról, mikor várod, hogy jöjjön, de nem érkezik meg, amikor itt van a karácsony, de nem vehetsz neki ajándékot, mert nem viheti haza, azokról a napokról mikor minden arról szól, hogy hamarosan megérkezik. Észre sem veszed, az életed teljesen átalakul, minde arról szól, hogy elérhető legyél. Te független, szabad vagy, ő azonban elköteleződött, egy hamis ember, aki képtelen magát az ígéretéhez tartani, aki 2 embert csap be. Becsapja a felelségét, mert hazudik, hogy az irodában van, hogy üzleti partnerrel megy vacsorázni, és becsap téged is, mert azt hazudja téged szeret.
Sokan azt mondják, hogy nem fognak beleszeretni a szeretőjükbe, de ez nagyon ritkán sikerül. Van két, nem is kettő, három ember, amiből van egy páros, és van egy egyedülálló. Ketten egy ellen. Megéri?