Mindennapos

Rossz a halál? Ahány ember, annyi féle... ha valaki hosszasan betegeskedik, sokszor nevezik "megváltónak" ha fiatalt érint akkor "igazságtalannak". Ha én lennék maga a halál nem tudnék mit kezdeni ennyi jelzővel, hogy lehetnék egyszerre kegyes és igazságtalan? Írtam az egyik hozzászólásomban, hogy hiszem és vallom, hogy a halál sem ok nélküli, az egy olyan dolog, ami születésünk pillanatában benne van a "pakliban". Nem tudhatjuk kinek mi az amikor itt a földi lét vége...mindenkinek megvan a maga feladata. Vannak, akik a saját életüket kell beteljesítsék, vannak akik más életét kell hogy helyes mederbe tereljék. Az élet nem csak öncélú lehet. Fiatalok halnak meg hétvégente, pici babák születnek menthetetlen megbetegesédekkel, vannak magzatok akik már az anyaméhben teljesítik be a sorsukat.
Mindenki megtorpan egy pillanatra, mikor halálhírről hall, és a legrosszabb természettel megáldott személyt is pátosz lengi körül, még midig tartja magát az, hogy halottról jót, vagy semmit. Azért mert valaki meghal, nem lesz jószándékű és nagylelkű, ha világ életében terrorizálta a családját, kihasználta a barátait....számomra érthetetlen ez az eljárás....mint ahogy az is, hogy valaki a bűnbakot keresi egy haláleset kapcsán. Attól, mert valakit elütöttek, az elkövető hiába kap 40 év büntetést, nem fogja visszaadni azt, akitől -valószinűleg véletlenül- az életét elvette. Nem feltétlenül a teljes megtorlás a megfelelő büntetés, a legtöbb emberben ott bujkál a lelkiismeret, ami sokszor okoz álmatlan éjszakákat, tönkretéve ezzel a nappalokat. Nem tudhatjuk mi megy végbe egy szerencstélen baleset okozójának a fejében. Mint ahogy azt sem tudhatjuk miért halt meg valaki 12 évesen, vagy akár fiatalabban is, miközben azt mondjuk, élhetett volna még. Mindennek oka van. A halálnak is...nevezhetjük kegyetlennek, kegyesnek, igazságtalannak vagy igazságosnak. Minden nézőpont kérdése.