Megint hétfő, megint egy reményekkel teli új hét. Éppen munkakeresésben vagyok, no de nem azért mert a régit unom, alulfizetnek, vagy éppen nem elég viccesek a kollégák...hanem azon nemes okból kifolyólag, hogy a cég, ahol dolgoztam, egyszerűen nem hogy tönkre ment, hanem felszívódott. Komolyan :)
A bajok még március környékén kezdődtek (tudom, vascső amiért mostanig vártam, de)leírom az egészet, hátha érthető lesz...szóval elkezdtek csúszni a fizetésekkel...majd április óta nem kaptam egy fillért sem, pedig dolgoztam...bár csak június 30-ig mert akkor kirakták a céget a bérelt irodából a bérleti díjak meg nem fizetése miatt...mentek a hivatalos levelek (hol tudom felvenni a munkát, mikor fizetik ki az elmaradt béreket) de nem történt semmi. Most, szeptember 5-én tartunk ott, hogy végre kiadják a papírjaimat, hogy el tudjak menni máshová dolgozni...bár fizetést május 10-e óta nem kaptam. 4,5 havi fizetésemmel tartoznak, továbbá a ki nem vett szabadságaim megváltásával, így most bíróságra fogok járni...remélem lesz eredménye.
No de a munkakeresés. Egy hónapja foglalkozom intenzíven a témával, eddig nem nagyon volt ilyen, általában egyik helyről kerültem a másikra, utoljára államvizsga környékén volt egy 3 hónapos munkaszünetem. Kicsit furcsállom, hogy úgy érzem nem vagyok egy elveszett ember, jól beszélek az anyanyelvemen kívül 2 másik nyelven....de semmi. Még csak egy email sem jön, hogy bocs, nem te kellesz. Semmi. Csönd és hullaszag. furcsállom, mert ténlyeg azt hittem gyorsabban megy. Van aki a válsággal magyarázza, másnak más teóriája van miért nem lehet ma egykönnyen elhelyezkedni.
Igyekszem nem saját kudarcként felfogni, mert aki fél éve keres munkát, simán belebolondul....tartalékom volt (már csak volt) de most már lassan csak tartozásaim lesznek. Kölcsönkérni nem szeretek, és így, hogy nem tudom mikor tudom megadni, nem is akarok...de éhen halni sem....mi lenne a megoldás???
