Mindennapos

Néha úgy érzem, nem jó helyen vagyok, nem jó időben, és nem a megfelelő testben. Máskor, máshová kellett volna szülessek, ez itt csak egy tévedés. Ahogy telnek a napok, egyre feszültebb vagyok, nem teszik senki és semmi, érzem hogy az idegeim lassan negyed annyira sem engedelmeskednek mint bármikor eddig. Nyugodt és sokszor türelmes ember vagyok, számomra a türelem egy tanult dolog, vannak kérdések amiben viszont képtelen vagyok várni, rögtön máris, azonnal akarok választ, vagy döntést kapni.
Miért pont homok, és miért pont szél? A homok egy helyen viselhető könnyen el, a tengerparton, de én ott sem szeretem. Alattomos kis valami, észre sem veszed, de tele lesz vele mindened, hazahozol legalább egy marékkal minden egyes érintkezés során. Magaddal hurcolod, de nem is szándékosan, észrevétlenül tapad rád, kikezdi a bőröd, tönkreteszi a ruhád.
A szél többet rombol, mint épít, csoda munkákra, de iszonyat pusztításra is képes. Nincs egy eredete, mindig máshonnan fúj, és nincs tekintettel senkire és semmire. A szél elég erős ahhoz, hogy tönkretegyen sok-sok munkát, de képes arra, hoyg erejét valami művészi képződmény formálására használja. Nem lehet megzabolázni, nem lehet irányítani, csak eltűrni, hogy van.
A szél a homok jóbarátja. Könnyedén egymásba kapaszkodnak, a homok táncol a szél hátán, és segítségével eddig ismeretlen helyekre juthat el. Bizonyosan valamely homokszemcse sírta ki magának a szélnél, hogy egyszer eljusson Pekingbe, és lám, eljutott. Függetlenül attól, hogy Pekingben szeretettel, vagy sem, várták-e.

Van egy dal, aminek az a címe, hogy 'Homok a szélben'...ha jól tudom a szövegúgy folytatódik, hogy "úgy érzem az vagyok"...néha én is így érzek...most egy elemi hurrikán ereje tombol bennem, ami nem kérdezi a homokot, csak rángantja magával...aztán epdig a homok vagyok, amit rángatnak, aki elveszítette a gyeplőt sé csak várja sorsát, hová teszik le.