Nem tudtam ennek ma milyen címet adni...elugrottam egy fél órára és 4 órás hadművelet lett belőle. Szervezetlenség, fejetlenség, kapkodás.
Első körben a fényezőhöz kellett elugorjaka világ másik végére, egy gyors ajtópolírra, nagyon kedvesek és aranyosak voltak....bár az odajutásom nem volt éppen egyszerű...gondoltam Moszkva-Erzsébet lesz az átjutás kulcsa, de végül sok sok csűrt-csavart kanyarral csak átjutottam oda, ahová mostanság nem szívesen járok.
Fényező után gondoltam utánajárok a cipőmnek, amit 2 hete adtam le javításra...idő hiányában mentem volna érte múlt pénteken, mire a központi titkárnő közölte, hogy az üzlet bezárt. Gondoltam szombaton magam járok utána, de a felvonulók miatt nem iskerült az üzlet közelébe jussak. Ma gondoltam ugyanezen bolthálózat egyik másiküózletében érdkelődök, akik felvilágosítottak, hogy az az üzlet tényleg bezárt. Csütörtökön reggel bement az üzletvezető és közölte, hogy ennyi...nincs tovább. Az akinek esetleg ott volt bármi cucca, nem foglalkozott semmi, pedig a leadáskor mindenkit meginterjúvolnak a telefonszámáért. Nem hívtak fel, viszont ma egy másik üzletben egy kedves és roppant talpraesett lány kb 10 telefonból kiderítette, hogy Szolnokon van a cipő és ki tudja mikor, de felkerül a Nagybüdösbe. Hurrá....na, ennyit a szervezetlenségről, fejetlenségről és kapkodásról.....
A munkahelyi káosszal kapcsolatban nem tudok mit írni. TB kiskönyvet eltüntették a kiklépő papírt aláírás nélkül vágták hozzám, és 09.03 óta nem vagyok munkaviszonyban. Munkanélkülin sem, szóval a csap nem csöpög :) Meg kellene tanuljak nem bízni az emberekben.
