Mindennapos

Minden ember más, ezt első körben szeretném leszögezni, azonban vannak olyan gondolatok, melyek egy-egy nagyobb csoportra illenek. Tegnap este azon gondolkoztam, hogy mitől jó nő a nő, mitől értékes az ember, és alapvetően mitől leszünk harmóniűban?
A legtöbb nő meg van győződve arról, hogy a szép nő vékony, pedig ha megkérdezne 1-2-3 férfit, nem mondaná azt, hogy a kifutón látható botsáska nőkért lenne oda...sokkal inkább, az ízléses, kerekded, nőies formák mozgatják meg a fantáziájukat. Mégis mekkora üzlet, mennyi pénz van abban, hogy minnél vékonyabbat csináljanak a nőkből, az agyonretusált képek azt sugallják, csak akkor vagy szép, ha 60-as a derekad. Könnyen elérhetők - annál magasabb áron- a fogyasztóporok, amik valószinűleg semmi hatást nem fognak kifejteni, hacsak nem hashajtóval vannak dúsítva, és ez súlycsökkenéshez vezet. Tele vannak az újságok mindenféle csodaszerekkel, tablettákkal, gépekkel, amivel elég alig megmozdulni és minden sikerülni fog. Ez a verseny nem áll meg a súly kérdéskörénél, érvényes a párkapcsolatok terén is. Mindig mindenki versenyez, az idősebb a fiatallal, a vékony a nőiesebbel, a kövér a vékonnyal. Senki nem elégedett azzal, amit reggelente e tükörben lát (pedig annak is oka van, hoyg azt lát, amit) mindenen változtatni akar, és eszébe nem jut megkeresni önmagában azt, ami az érték. A plázacicák tonnányi sminkkel és plasztikai sebészettel próbálnak meg még "szebbek" lenni, közben hangosan sajnálkoznak, hogy az eszüket senki nem veszi észre. Persze hogy nem, mert a a lufimellek és a vakolat tökéletesen elvonják róla a figyelmet. A kövér lányok lesznek az igazán jó fejek, a vidámak, a pozitív személyiségek, ezzel vonva el a figyelmet a testükről. Az átlagos lány pedig rendszeresen abba a hibába esik, hogy mindent magára húz, amiből -jobb esetben csak egy valami- kilóg, amitől olcsónak látszik.....
Minden nőn van valami, amitől egy férfi fantáziája beindul, azonban a folyamat elakad a testi vonzalomnál, a tiszta szexuális kapcsolatnál, ha a nő nincs önmaga értékeivel tisztában, ha nem úgy néz a tükörbe, hogy mosolyog önmagára, ha nem elégedett azzal, amit lát. Az elégedettlenség önmagunkkal lassú méreg, minden cseppje mérgezi a saját lelkünkön kívül a párunk lelkét is, ha nap mint nap mást nem hall, csak hogy kövér vagyok, narancsbőrös a fenekem, ráncos az arcom...míg az első időkben megpróbál pozitív visszajelzést adva megerősíteni minket abban, hogy neki mi vagyunk a legszebbek, nekünk ez nem elég. Folyamatosan nyavajgunk, nem vagyunk elégedettek, azonban a változtatáshoz, hogy a testünk a lelkünkkel harmóniában legyen már lusták vagyunk, könnyebb sajnálkozni és utálkozni, aztán már hiába csodálkozunk, ha elhagynak minket egy másikért, aki lehet, hogy nem vékonyabb, szebb, okosabb, csak inkább elégedett önmagával, és két pozitív kisugárzású lélek többre képes, mint egy negatív és egy pozitív pólusú. Miért vagyunk elégedetlenek, és miért vagyunk lusták? Könnyebb nem tenni és sajnálni a nem megtettet, mint azzal a tudattal lefeküdni, hogy ma mindent megtettem azért, hogy önmagamnak én legyek a legszebb....?
Számomra a legnagyobb elismerés, amit egy barát (akár férfi, akár nő az illető) mondhat, hogy "egyben vagy". Ettől még inkább egyben szoktam magam érezni.