Mindennapos

Mindannyian keressük azt az érzést, ami mosolyt csal az arcunkra, amitől jobban alszunk, nem hízunk el és nem fogyunk csontsovánnyá...azaz a boldogságot. Nevezhetjük lelki békének, belső kiegyensúlyozottságnak is, az érzés ugyanaz. Elégedettség reggel, mikor tükörbe nézünk, miközben végezzük a munkánkat (vagy éppen neveljük a gyereket) mikor barátokkal vagyunk, és ugyanaz az elégedettség,mikor este álomra hajtjuk a fejünket. Azt hiszem, nem tévedek nagyot, ha leírom, mindenki ezt keresi, erre vágyik. Én is....
De hol találom? Önmagamban vagy a környezetemben keressem...? A Sex and the city-ben van egy jelenet, ahogy a "férfifaló" Samantha bevallja a fiújának, hogy neki a legfontosabb az önmagával ápolt viszonya....amivel én teljes mértékben egyetértek. Sokan elkövetik azt a hibát, hogy elhiszik, a társadalom által rákényszerített sémába ha belebújnak, boldogok lesznek. Egy kék cipő, 34-es ruhaméret, adonisz férj, porcelénszépségű kisgyermek, és bolodg lesz. Tévedés. A ránk kényszerített elvárások teljesítése nem egyenlő a boldogsággal.... Az a csodaszép kék cipő csak a bankszámlánkat csapolja meg, de tartós örömérzetet nem fog okozni. Kevesen ismerik ezt fel....