Sötét van kint, sötét van bent, hideg kint, de a szobában annál melegebb. Tudom-tudom hol van még a tél, meg a hideg, meg most csak hűvös van, vidéken ilyenkor még a télikabátot sem veszik elő. Hát még Erdélyben! Ottjártamkor majd' megfagytam, az ottani emberek, meg -5 fokban esetleg összehúzzák a kabátot, de inkább azt sem. Sose felejtem el, mikor az egyik reggelre -30 fok volt, s az autó sírt, hogy csak ne indítsuk el. Fázott ő is, én is, de a nagy hideg nem sokat engedett délre sem....
Autó.....hát igen, a Rezsőtől hirtelen búcsút kellett vegyek, mert múlt csütörtökön valaki megszabadított tőle. Nem kérdezte viheti-e, csak vitte. Sötétben, alattomosan, de azt hitte, csak reggel veszem észre....de nem. Még aznap este feltűnt, hogy volt Rezső, nincs Rezső. Megsirattam, s azóta ha egy csak hozzá hasonlót islátok, könny futja el a szememet.
Visszatérve az időjárásra, hideg van kint, s ilyenkor az ember lelkének olyan nagyon jól esik valami meleg, csokis-narancsos édesség. Mivel az unalom majd megöl, kimenni nem tudok, munkát még azóta sem találtam, így nem maradt más, csak a konyha.
Szétnéztem a kamrában, s mindent találtam egy tökéletes csokis kuglófhoz. Soha se értettem mitől kuglóf egy kuglóf, van aki az élesztőre esküszik, más a joghurtot, mint hozzávalót ajánlgatja nagy lelkesen. Nekem a kuglóf a formától lesz az:)
Szóval összeszedtem 20 dkg porcukrot, s 5 dkg margarinnal habosra kevertem. Beleütöttem egy tojást, hozzáadtam egy vaníliáscukrot, majd tovább habosítottam. Majd egy evőkanál jó sötét kakaóport adtam hozzá s felváltva 20 dkg lisztet és 2 dl tejet adogattam hozzá. Beleengedtem egy marék mazsolát és kandírozott naracsot és egy tábla apróra kockázott étcsokoládét is. Majd a végén beleforgattam egy fél sütőport. A formát kivajaztam, liszteztem, a sütőt előmelegítettem 160 fokra, majd megsütöttem kb 40 perc alatt. Ha nagyon munkás hangulatomban leszek, le fogom önteni étcsokival is, mikor tálalom.
Leírni egyszerűbb volt, mint megcsinálni:)
