Barátosnőméknél még nem áll a bál, de kedves ismerősöm már már kezd nagyon elfáradni. Bajok vannak sok helyen, de egyelőre csakis az övé foglalkoztat...sajnálom, mert hittem, hogy jó lesz nekik együtt, s minden gondot bajt megoldanak. Nem így történt. A férfi kifordult magából,máshogy keresi a gyönyöröket, míg a nő otthon neveli a gyereküket. Szörnyű történet. Nem is tudom én hogy élném meg, tényleg nem tudom. Igyekszem mellette állni, támogatni amiben csak lehet, aztán majd lesz valahogy. Nem tudok mást tenni.
Az egész kapcsán egy mondat villog a fejemben: miért vagyunk hűtlenek? Miért nem elég az aki van mellettünk, miért tezsük üres ígéreteket, ha tudjuk, nem fogjuk őket betartani? Mert ha be akarjuk, megtartjuk. De nem akarjuk, így ez már csak üres ígéret. Az ember nem ösztönlény. Azok az állatok. De az állatvilágban is elég sok példa van arra, hogy 2 állat élete végéeig együtt marad, s ah netalántán egyikük hamarabb pusztul el, az életben maradt egyedül tengeti napjait.
Az emberek miért nem képesek erre....? Aki megcsal, nem gondol bele mekkora fájdalmat okoz ezzel a másiknak?
A teljes történet nyomon követhető a miumiu.blog.hu-n
