Mindennapos

Új nap, de ugyanolyan mint eddig. Munka van, bőven, jutna belőle másnak is. AMi változott, az az idő. Hűvösebb lett, a blézerem újra fel kellett vegyem ma reggel. A lelkemben is hűvösebb van. Tegnap egyik barátnőm rávilágított arra, hogy a másik, kedves barátnpnk mennyire nem jó úton jár. Ő most nehéz helyzetben van, ahonnnan 2 féleképpen lehet kijönni. Vagy totálisan megalázva, vagy emelt fővel. Azt hittem az utóbbit választja majd, de tévednem kellett. Belement egy alantas és megalázó, gyermeteg játékba az élettársával, aki hónapok óta csalja őt, mit sem törődve a 2 éves gyerekkel. Iszonyat módon viselkedik, átment vadparaszt vidéki lustalegénybe...semmibe veszi mindazt amit átéltek eddig, együtt. Nem tudom maggam mit tennék, de értem és érzem amit ő átél...sajnos nekem is van rossz tapasztalatom az internet adta lehetőségek csapdájával...nevezzük nevén a gyerekt, a társ é szexpartner keresőkkel....nem tudom mire jó, bár mindig is volt ilyen, s volt aki élt vele, volt aki nem. Manapság nem az én vagy éppen a barátnőm esete volt a ritka kivétel, sok helyen hallom, hogy milyen sokan vszik igénybe ez a "szolgáltatást". Visszatérve az eredeti témára, kedves barátnőm egyre mélyebbről pislog a fény felé, csak bízhatom benne, hogy meghallja amit mondok neki és nem játszik tovább. Mindenre választ kapott, a döntés megszületettt, miért kínozza hát tovább magát?
A mai kérdés: miért kínozzuk magunkat? Kell a fájdalom ahhoz, hogy úgy érezzük, jó döntést hoztunk? Ha tudjuk, hogy ennél csak jobb lesz, könnyebb meghozni az egyébként nehéz döntést?